003./ Férfilétem leg-jei…
Ki ne tudna felsorolni néhány leget az életéből, amelyek nem is mindig azért emelkednek ki egyéb emlékei közül, mert szépek, és feledhetetlenek. Ha sorrendben akarnám elmesélni legjeimet, a legelsővel kellene kezdenem, mert volt, amilyen volt, azt talán egyetlen férfi sem felejti el. Az én első megkísértésem l3 éves koromban történt, egy korombeli leányzó személyében. Melyik l3 éves fiút ne foglalkoztatna a szexualitás, hiszen ha egészségesnek született, már évekkel előbb észre veszi, hogy férfinak készül, hogy testében fura, szégyenletes folyamat zajlik, csak arra nem gondolnak akkor még az ifiurak, hogy ha valaki megkísérti őket, legyen az akár gyermekkorú, mint ők, a pedofília bűnébe esik, vagy esnek. Később rájön az ember, hogy nem vétkezett, csak olyan helyre született, ahol a szexuális élet témája tabu a családban, és nem ugy van, mint egyes népeknél, ahol a kislányokat, és persze a fiukat is, idejében megtanítják, mit tegyen a másik nem, útjába vetődő képviselőjével, hogy mindkettőjüknek öröme teljék benne. Nekem a szülői házzal szerencsém volt. Nem ütöttek a kezemre, ha karon ülőként babrálnivalót találtam magamon, és később sem tiltották a maszturbálást. Apám szerint az teszi férfivá a sihedert, anyám szerint pedig, az a kamasz, aki hébe-korba maszturbál, nem lesz pattanásos, izzadó tenyerű, és mert nem tiltják, nem is szorong, nincs bűntudata.
Az én megrontóm, vagy felavatóm, vegyék, ahogy akarják, később eldicsekedett, hogy én voltam a tizenegyedik fiú az életében, amit –ha egy kicsit megriasztott is a tény- el kellett hinnem, mert értette a dolgát, és csak neki köszönhető, hogy szégyenkező fiúságom végül is eltalált oda, ahova kimondva, kimondatlanul vágyott. Ha már a legeknél tartok, azt is el kell mondanom, hogy az volt a legrövidebb aktus az életemben, mert alig mozdult alattam a kis elvetemült, végem lett, de jó volt. Hogy mi volt jó? A feszítő érzés, valami észvesztő kéjérezéssel kirobbant belőlem, miközben egyszerre éreztem szégyenkezést, és diadalt.
A legelső próbálkozásom emléke késztetett arra, hogy kiskamasz fiaimat kioktassam: akárhogy szeretik is a fruskát, vagy aki szüzességükre pályázik, csupaszon oda se érjenek, ahova vágynak, nemhogy fejest ugorjanak, mert az életükkel játszanak. Ennek nyomatékosítására letettem eléjük egy marék óvszert azzal, hogy megbeszélt helyen mindig lesz, de a nélkül: egy tapodtat sem. A fiuk kicsit megrettentek, pedig nem tőlem hallottak először az AIDS-ről, és meg sajnáltam őket, hogy le kell mondaniuk az első tétova, felelőtlen puhatolózásról a szex terén, no és a komolyabb pettingezésről, mert ez az átkozott kór még mindig legyőzésre vár. Az eszembe sem jutott, hogy nekem annakidején senki nem mondta, mit nem szabad, mert ha megteszik, a világért nem adom idegen kézre kéjérzékelőmet, hiszen akkor is voltak nemi betegségek, és a veszély azért van, hogy számoljon vele az ember.
Amikor a feleségem meglátta az óvszereket, azt mondta elment az eszem, hogy l2- l4 éves fiukat a szabadosságra buzdítok. Mondtam volna el neki, hogy élete párja is annyi idős volt, amikor egy csupa szenvedély kislány hatalmába kerítette?
Az emberek azt hiszik a nők a pletykásabbak, ők hamarabb elmondanak egymásnak minden intimitást, mint mi férfiak, pedig ez tévedés. Ha mi összekerülünk, és elkortyolunk egy-két italt, nincs tabu téma, és az már csak az illető személyiségén, múlik nagyot mond-e, vagy igazat. Az hogy panaszkodik ritkaság, pedig baráti társaságban jobb lenne, ha megtenné az, akinek gondjai vannak, hiszen többen többet megéltünk, és legalább annyit ajánlhatnánk neki, hogy a szakorvos előtt ne szégyenkezzen. A legkanosabb barátommal harminc éves korunkig tartottuk a kapcsolatot. Ő volt az, aki bizonyítottan 4-5 numerát képes volt egyvégtében prezentálni, ezt partnernői bizonyították, persze mi akkor is gyanakodtunk, hogy lekenyerezte őket a presztízse miatt. A magam részéről meg lehettem elégedve a potenciámmal, a libidómra sem panaszkodhattam, pedig sokszor nem bántam volna, ha egy időre elcsendesedik a vágyam. Kerül az ember olyan helyzetbe, hogy még egy kecskét sem talál a körletben, amelyen vágyait levezethetné, már ha van hozzá gyomra, de mindent túl lehet élni, vagyis meg lehet oldani.
A legtöbb férfi azzal dicsekszik, nőért még sosem fizetett, persze ebbe nem számítja bele a barátnőjével, majd a feleségével járó kiadásokat, amelyek a fizetett lányok gázsijának sokszorosát teszik ki. Velem előfordult hogy fizettem, sőt azt hiszem azzal is, eldicsekedhetnék, ha volna képem, hogy egyszer enyém volt a szakma legdrágább prostija. Akkor jöttem rá, hogy egy forró teának más ára van a strandon, és más az északi sarkon, vagyis a szükség törvényt bont.
Huszonkét éves voltam, és egy autóbaleset folytán kórházba kerültem. Nem tudom hogy csináltam, de hálistennek a gerincem épp maradt, csak a végtagjaim kényszerültek gipszbe. Nem tudom feküdtek-e már szinte talpig gipszben úgy, hogy se kezüket, se lábukat nem tudták használni. A merevítés alatt csak egyik kezem mutató, és hüvelykujja volt mozgatható, de amúgy minden porcikám egészségesnek éreztem, és működött bennem, amit nem érdekelnek a külső körülmények: a kéjvágy. Ha legalább egyik kezem használható lett volna, megoldom valahogy az öngyönyörítést, de megközelíteni sem tudtam vele az egyre követelőzőbben zsibongó helyet. Barátnőm volt, aki szorgalmasan látogatott is, de jól nevelt, és főleg prűd leányka lévén, el sem tudta volna képzelni, hogy elégítsen ki egy szoborrá merevített kedvest, így hát velemszületett szemérmem visszatartott attól, hogy megkérjem rá. A nővérkék között is körülnéztem, de még a tréfálkozásukra sem mertem a tárgyra térni, pedig lehet, hogy valamelyik megkönyörül rajtam, azért hívták őket valamikor, irgalmas nővérnek. Egy barátomnak elpanaszoltam milyen megalázó helyzetben vagyok, hogy néha mocsokban ébredek, mégsem válthatom elfolyó vágyam aranypénzre. Furfangos, vagy inkább élvhajhász ifjú lévén, azonnal kitalálta mit tehetünk, vagyis mit tesz ő. Megígérte, hogy keres egy rafinált, mindenhez értő, és mindent vállaló lányt, aki megértvén a helyzetet úgy segít rajtam, ahogy csak akarom. Az ötlet jónak tűnt, belementem és ő, azzal búcsúzott, aztán ha nyeregbe száll a kicsike, vigyázz, nehogy ő is a gipszelőben kössön ki.
Harmadnapra megjelent egy csinibabával, és vállalta, a rendezést, vagyis a terep biztosítását. Megkérdezte várok-e még valakit, mikor jár le a vizit, és kiment. A nő, mintha csak erre várt volna működésbe lépett. Le nem vetkőzhetett, hiába tudtuk, hogy a barátom az egy ágyas szoba ajtaja előtt őrt áll, de a melleit kiszabadította: azt mondta, ha már nem cirógathatom, legalább a szemeimet legeltessem rajtuk, közben. De mi közben? Atyavilág.
Szolid látogatóként, az ágyamra ülve, izgalmas ajkait vetette be, az ujjai sem tétlenkedtek, és bárhogy akartam is, két perc múlva oda lett minden büszkeségem. Letisztított, ahogy köreikben szokás, miközben biztatóan mosolygott: legalább megdolgozom a pénzemért. Aztán újra hozzám fogott. Tudtam, hogy a barátom tigrisként őrzi a bejáratot, de azért volt bennem egy kis félsz, amikor a futam befejezéséhez a pipi felmászott az ágyra, és a megítélése szerint újra harcképessé tett lényegem, bevezette oda, ahova hetek óta vágyott.
Csodáltam a profiságát, még azt is megkérdezte: gumival akarom-e, vagy a nélkül. Persze, hogy a nélkül kértem, hiszen egy óvatlan szex, három óvatossal is felér, gyönyör tekintetében. Munkához látott, miközben suttogott: hogy szoktad késleltetni, mert az én kezeim szabadok. Megmondtam, és a barátom már azt hitte az ajtó előtt, hogy mindketten belehaltunk a kéjbe, mikor végre a csodatevő nő kilibegett.
- Na, milyen volt? –sietett be, a barátom.
- Csodálatos. Megígérte, hogy két nap múlva újra eljön.
- Megígérhette, hiszen megkérte az árát.
- Kifizetted?- kérdeztem meglepetten.
- Te is?!
A hölgy tehát dupla pénzt kapott, de azzal még nem lett volna a legdrágábban megszerzett numerapapnőm. Alig volt nálam pénz, és mert megígérte, hogy pár nap múlva újra eljön, odaadtam neki a hitelkártyám. Ne kérdezzék mennyi volt rajta, én sem tudtam pontosan, de tény, hogy a napi kiadásokra valót adtam oda, de sem a hölgyet sem a kártyát nem láttam többé. A barátom azt mondta, megkeresi, és laposra veri. Nem engedtem, hiszen be kellett látnom, hogy más ára van a forró teának a strandon, és más az északi sarkon. Persze a kártyát letilthattam volna, ha ő nem gyorsabb nálam. Mire intézkedtünk, a pénzemből csak hírmondó maradt. Ma sem tudok haragudni rá, de kicsit drágán tanultam meg, hogy az árat mindig a kínálat, és kereslet szabja meg. Őszintén megmondom, az utcalányoktól sosem sajnáltam, amit kerestek, mert amire ők vállalkoznak, az békében aranyat ér, háborúban még többet, hiszen kislányokat, asszonyokat menthet.
A felsüléstől minden férfi fél, de nincs olyan, aki még nem mondott volna csütörtököt. Velem is többször megesett, de egyet sosem felejtek el. A lány szép volt, fehér bőrű, természetes vörös hajú, néhány szexis szeplővel az orra körül, és ami a lényeg, ő ajánlotta fel magát. Ő lakott közelebb, és csakhamar ott voltunk nála. Már a lakásban megütötte az orrom egy bántó illat, amelyet a testszag, és valamilyen párfőm elegyének hittem, de igyekeztem nem odafigyelni rá. Már mindketten talpig glóriában voltunk, amikor szinte mellbevágott a hajlataiból felém áradó izzadtság, és friss kölni keverék szaga. Lelombozódtam. A szag ugy zavart, hogy hányingerrel küzdve, gyomorrontásra hivatkozva, elhúztam a csíkot. Azóta tudom, hogy a párfőm minden testen mássá alakul, és nem is mindig a higiénia szabja meg, milyenné, s azt is megértettem, miért van olyan nagy jelentősége a természetben, vagyis az állatvilágban az illatoknak.
A leghosszabb zavartalan együttlétem egy évfolyamtársnőmhöz fűződik. A szülei elutaztak hétvégére, és én bevettem magam hozzájuk. Két nap, két éjjel ki sem mozdultunk, a szerelem gyümölcseivel éltünk, pedig nem a szerelem hozott össze vele, hanem a szenvedély, a személyhez nem kötött tobzódási vágy, és a szégyenkezés nélküli sexszabadosság. Azon a hétfőn mindketten rogyadozó lábbal mentünk be az órákra, és az eszünk azon járt, amit átéltünk, mert sok mindent kipróbáltunk, ami - szerinte- további, vagyis férfiéletemben hasznomra válhat.
Végére hagytam a legcsodálatosabb örömszerzést, szeretkezést, összeborulást, észvesztő, de mégis gyengéd gyönyört, amit a feleségemmel éltem át. A barátaim azt mondták hazárdőr vagyok, hogy egy életre választok magamnak szextársat úgy, hogy le sem meózom, pedig egy cipőt is felpróbál az ember, mielőtt megveszi. Amit iránta éreztem olyan mély, és minden porcikámat átjáró szerelem volt, hogy hetekig el voltam magammal, vagyis eszembe sem jutott más lánynál keresni a kielégülést. Volt erőm, és kitartásom megvárni a nászéjszakát. Szerencsére nem csalódtam. A nejem a századvég csodájaként szűz volt, de annyira szeretett, hogy átadta magát nekem, vagyis azt kérte tanítsam meg mindenre, ami nekem jó. Megtanítottam. Nem fejest ugorva a figurák széles skálájába, az ölelési módokba, hanem ahogy a vágyunk diktálta. Szerencsére összepasszolunk, és bár egyébként nem szenvedi a profánságot, könnyen megértette, hogy az ágyban csak ketten vagyunk, és minden megengedett, amire magunk, vagy a másik vágyik. A legfontosabb „leg”-gel sem maradok adós: hiszem, hogy a leghosszabb monogám kapcsolatban élek, s azt, is, hogy az összeszokás inkább erősíti, mintsem gyengítené, a párkapcsolatban legfontosabb érzést: a megtörhetetlen hűséget.