010./ Hűség
A férjemmel bölcsibe is együtt jártunk, de az óvodában kerültünk igazán közel egymáshoz. Eleinte mosolyogtak rajtunk a szülők, az óvónénik, de aztán kezdték komolyan venni egymáshoz való ragaszkodásunkat. Ha elérhető távolságban voltunk, nem tudni melyikünk nyúlt mindjárt a másik kezéért, de tény, hogy mindig kézenfogva jártunk, álltunk, aludtunk. Sok gyerek csúfolt, szerelmespárnak nevezett, de nem törődtünk velük. Kettőnk közül Peti volt idősebb, három hónappal, de azt mondják egy felnőtt lovag sem áll ugy a párja mellé, ahogy ő szállt síkra értem. Egyszer a sarokba állítottak, és Peti szó nélkül odajött mellém. Az óvó néni kérésére sem ült vissza a helyére, mert azt mondta, velem akar szenvedni. Egyikünk sem vette észre a másikban a másságot, úgy rajongtunk egymásért, ahogy voltunk. Ha intőt kaptam Peti velem sírt, később csak vigasztalt, és én is együtt éreztem vele, ha valami nem ugy sikerült, ahogy akarta. Kettőnk közül ő volt a jobb tanuló. Gyorsabban fogott az esze, ami azt jelentette, hogy maradt ideje a nekem való segítésre. Azt már nyolcadik után tudtuk, hogy orvosok akarunk lenni. Ez azért volt furcsa a családjainknak, mert sosem volt orvos a családban, és pendelyes korunkban féltünk a doktor bácsiktól.
Az egyetemi felvételi mindkettőnknek sikerült, amibe Petinek oroszlánrésze volt. A tizennyolcadik születésnapomon nemcsak a felvételi sikerét ünnepeltük, de családtagjaink szervezésében átélhettük életünk első szerelmes éjszakáját. A nagynéném átengedte a lakását, megterítettek, rengeteg gyertyát gyújtottak, és megérkeztünk mi, két tudatlan, de egymásért rajongó, elfogódott, izzadó tenyerű gyerek, akinek minden vágya, hogy a másik által váljék felnőtté. Hajnalban még mindig csak csókolóztunk, mert Peti nem akart durva lenni. Nem restellem, hogy én gyorsítottam fel az eseményeket. Ha az ember összeadja, amit a lányok élményeiből hallott, amit olvasmányaiból leszűrt, és amire minden porcikája vágyik, nem kell súgó, hogy tudja, merre mozduljon, mit tegyen, hogy odaadhassa magát annak, akivel egymásért élnek, szinte mióta a világra jöttek. Azt jósolták, hogy sokat fogunk veszekedni, mert fiatal korunkban szinte sosem volt vita köztünk. Sokan azt mondták, úgysem érjük be egymással, mert a hűség olyasvalami, ami csak addig tart, míg fel nem tűnik a csábítás, és mindenkiben van annyi kíváncsiság, hogy kipróbálja az ismeretlent. Bennünk nem volt, vagyis inkább jobban ragaszkodtunk egymáshoz, mintsem engedjünk a csábításnak. Nem fogadtunk örök hűséget. Peti azt mondta, majd akkor fogadjunk, ha tudjuk, hogy halálunkig képesek leszünk megtartani.
Az egyetemi évek alatt is jól megvoltunk. Petit kerülgették a lányok, engem nem annyira a fiúk, mert tudták, hogy foglalt vagyok, és szerencsére ők meggondoltabbak, a barátjuk kapcsolatát illetően, mint a fehércselédek. Peti minden kísértésről beszámolt, és nevetett. Sosem kérdeztem meg, nehéz volt-e az ellenállás, mert tudtam, amíg én szeretem, amíg hűséges leszek hozzá, amíg párjának érez, nincs az a nő, akiért megszomorítson. Ő is tudta rólam ugyanezt. Természetes volt hogy közös albérletben laktunk, hogy az ösztöndíj, külön kereset, közös kasszába ment, csak azt nem értettem, hogy tudott mégis meglepni mindig valamilyen ajándékkal. Persze ezt ő sem értette, rám vonatkozóan. A pénz közös volt, az ajándékozási vágy is egy tőről fakadt. A diplomakiosztás után megtartottuk az esküvőt. Nem nekünk volt fontos, hiszen ha az embernek papír kell a hűséghez, az úgysem az igazi, de az álláspályázatoknál jobb néven vették, ha házaspár pályázott, mintha csak együttélők akarták az állást.
Sikerült ugyanabba a kórházba kerülnünk. Nem jelentettünk egymásnak konkurenciát, mert Peti sebész, én gyermekgyógyász lettem. Ha a mindennapjaink nem teltek volna szeretetben és egyetértésben, a szexuális életünk, kiegyensúlyozta volna, mert bár tudatlanul bujtunk egymás karjába, az érzelmeink, a fantáziánk, az adni akarásunk olyasmikre tanított bennünket, amikről csak később egy pornócsatornát nézve tudtuk meg: feltalálták már mások is, ha nem is olyan indíttatással, mint mi. Csodálkoztunk milyen ingerszegény, durva, lekezelők a filmre vett aktusok. A férfiaknak nem volt vágy diktálta merevedése, a nőknek kellett helyzetbe hozni őket, hogy aztán akár egy gőzgép, lélektelenül, oda sem figyelve bökdössék őket, míg a szalag tartott. Petit sosem kellett ingerelni, mert szinte mindig kívánt, ha csak hozzám ért, már vágyott az ölelésre. Én megtanultam rászorítani, miközben éppen pihent egy kicsit, és amikor megkérdeztem: érezted, hogy öleltelek, egy gyengéd helyezkedéssel és egy csókkal válaszolt. Nálunk nem egy perc volt az orgazmus, mert odafigyeltünk egymásra, és tudtuk irányítani az egetrengető kéjt. Botladozva alakultak ki a pózok, a felajzó és pihentető műveletek, és szinte mindig egyszerre értünk fel a csúcsra. Persze mindez nem egyik napról a másikra történt, de minket nem a gázsi, a megfelelés, hanem a szerelem vezényelt, és a durvaságot, megalázó helyzeteket kizárta, az egymás iránt érzett tiszteletünk. Sajnálom azokat, akik az egy kaptafára készülő, inkább undort, mint vágyat keltő pornó filmek hatására akarnak helytállni a párjuknál, és sajnálom azt a nőt, akinek helyzetbe kell hozni a partnerét, hogy örömöt adhasson, és kaphasson. A spontán merevedésnek ártalmára van a csitrik, és kamaszok biztonságos szexe, a szájbevetés, mert leszoktatják testüket az odafigyelésről, s mire valóban jól jönne a szerelemből fakadó vágy, semmire nem mennek Viagra nélkül.
Az ezüstlakodalmunkat két lányunk, és három unokánk társaságában ünnepeltük. Öröm volt végignézni a lányainkon, akik szerencsére ugyanolyan jól házasodtak, mint mi. Ha nem is ismerték egymást bölcsis koruk óta, ha a fiuk nem is kerültek szűzen a házasságba, de hogy boldogan, és hűségben élnek, arra letenném a nagyesküt. Hogy miért? Mert hiszek a környezet nevelő erejében, és tőlünk olyan, egymás iránti nyíltan vállalt szeretetet láttak, aminek ha csak a felét nyújtanák a házaspárok egymásnak, sokkal boldogabb lennének a legkisebb, de legfontosabb közösségek a családok. Tudom, hogy nem lehet mindenki olyan szerencsés, mint mi, de aki önmagához képes, hü maradni, nehezen csalja meg azt, akit szeret.