016./    Az eszményi férj..

     Tudják, mi kell, ahhoz, hogy egy férfit ne csak a környezete, de a felesége is eszményi férjnek tartson?  Csoda! A csodára képesség először a férfinél jelez. Meglát egy nőt, elakad a szava, izzad a tenyere, úgy érzi, hogy a világ leggazdagabb embere lett. Ne higgyék, hogy ámulatba csúszó csodálatot csak egy szentnek tartott asszony iránt lehet érezni. Az ördög tudja, mi dönti el, kinek ki a gyengéje, de tény, hogy a szerelem, és a józan ész nem járnak kézen fogva. A rajongásban, a rácsodálkozásban, az sem játszik döntő szerepet, hogy a nő, szabadelvű, kikapós menyecske hírében áll, amit a barátnők némi irigységgel, a férfiak kicsit lekezelően, de sosem szunnyadó támadási készséggel fogadnak. A könnyű préda legalább olyan kapós, mint amiért küzdeni kell, különösen, ha a könnyedség azzal párosul, hogy nincs felelősség, nem kell elvenni, még egy botrány esetén sem, csak rájárni a mézesbödönre. Nem minden szabados nő kihívó, nem mindegyikről rí le, hogy bárkinek a karjaiba bújna, vannak egészen szűzi tekintetű, nyugodt mozdulatú, de dolgukban biztos asszonyok is, és ez, az izgatóbb. A férfi kicsit visszafogja magát, hátha csak a híre rossz, sok a haragosa, éppen mert olyan gyönyörű, de akit megérint a szépség, és a győzelmi lehetőség mámora, az, ha esze van, támad.   Ezek férfi szempontok, de nőként azt vallom: aki az eszményi férjet keresi, annak a bőrön belüli dolgokra kell figyelnie, feltéve persze, hogy az úr valódi bőrtárcát visel, és abban, sok- sok hitelkártyát.. Ezután jöhet a természetes bőrön belüli érték, vagyis a jóság, hüség, kedvesség, előzékenység, türelem, bizalom, udvariasság, tolerancia és sorolhatnám. Akiben ennyi jó tulajdonság van, azt hajlamosak vagyunk nyámnyilának tartani, pedig az egoista, és a fenti tulajdonságokkal rendelkező urak között, óriási különbség van, ami nem az anyagiakban nyilvánul meg.

     Mielőtt férjhez mentem a jövendőbelimet alaposan lekádereztem, és az ágybani szereplését sem tartottam érdektelennek.  Tetszett, hogy sosem volt tolakodó, ha pajzánkodni akart, megkérdezte: volna kedved, és én dönthettem el, hogy igen, vagy nem. Akkor még természetesen sosem mondtam nemet, mert a fáradtság, és fejfájások időszaka általában a házasság második- harmadik évében kezdődik, vagyis a frigy létrejött. Nem hiszem, hogy van férfi, aki jobban megtestesítené az eszményi férjet, mint az én drágám, mégis előfordul, hogy elszakad a cérnám. Ki bírja sokáig idegekkel, hogy mindig mindent ráhagyjanak, hogy az történjék, amit ő akar, hogy fel sem tételezik róla a hűtlenséget, hogy még egy fácántollal felfrissített kalapot is észrevesznek rajta, hogy minden jó, amit tesz, vagyis kezd vágyakozni az egoista, semmit el nem tűrő, teljes kiszolgálást igénylő fickó után, mert ahogy sokan mondják: attól férfi a férfi.

     Ha valaki vitába szállna velem, hogy nem lehet lassan, de biztosan meggyűlölni, a mindenben kitűnő, fedhetetlen fickót, az gondoljon iskola éveire, amikor is az eminens tanulót, vagyis a strébert szinte kiutáltuk magunk közül. Van egy barátnőm, akit hetenként eltángál az ura. Már nem is kell magyarázkodnia a monoklik, a dagadt orra miatt, úgyis tudjuk mi az ábra. Eleinte próbáltuk rábeszélni, hagyja ott, ne tűrje, de feladtuk. A pszichológus, akihez menekült, elmagyarázta neki, hogy esete kutya szindróma, vagyis a férjéhez való ragaszkodása olyan erős, hogy a legnagyobb bántás után is, visszakúszik hozzá, akár a hűséges, és érzése által kiszolgáltatott eb.  Vagy le kell küzdenie magában a beteges vonzódást, vagy erőt kell vennie a kutya szindrómán, ami - hogy a példánál maradjunk,- új gazdát, vagy egy ideig, kóbor gazdátlanságot jelent. Neki kell döntenie, de ő nem tudott, és a férje ma már megszokásból is veri, az a kishitű tyúk meg tűri. Azt mondja, amíg ver, tudom, hogy szeret. Őrület?!

     Az eszményi férj sosem ütne meg egy nőt, persze - szelíd természetéből adódóan - férfit sem. Ő az, aki örül az önkéntes katonaságnak, aki szereti a békességet, és ahol tud, segít.  Ám rájöttem, hogy a legjobb férj is ki tudja hozni a sodrából az embert, Azzal is ki lehet húzni a gyufát, ha valaki mosolyogva igent mond, olyan ötletünkre, amiről még ki sem mondtuk máris tudtuk, hogy: hülyeség. Ha házastárs, akkor legyen társ a döntésekben is, ne bízzon mindent arra, aki indítványoz, mert egyszer úgyis kitör, és azt mondja: a te hibád, te akartad. Addig viszont mienk a teljes felelősség. Ez tehát nem eszményiség, hanem könnyelműség, nemtörődömség, kényelem, nyugalomra vágyás, és sorolhatnám az eszményi férjek gyengéit. Nem féltékeny? Persze hogy nem, mert olyan snassznak tart, aki senkinek sem kellene. Megdicséri az új ruhám, mert azt gondolja, felveheted akár a Notre Dámot is, akkor sem nézel ki jobban, a toronyőrnél.

     Az első pofont akkor adtam neki, amikor nem akartam elmenni egy unalmas buliba. Neki sem volt fontos, mégis megkérdeztem, menjünk-e. Azt mondta, ahogy akarod. Tudtam, hazafelé, nem veti a szememre, hogy unatkozott, hogy csak a kedvemért mentünk el, de nekem egy szavam sem lehet, hiszen, az történt, amit én akartam. Nem tudom melyikünk lepődött meg jobban, amikor elcsattant a pofon.  Ő eszmélt előbb, és kedvesen elmosolyodva azt mondta: fáradt vagy szívem, pihenned kéne, de döntsd el te, megyünk, vagy lefekszünk.

     A bárányok, is elkanászosodnak, ha rájuk hagy mindent a juhász, meg a kutyája. Én is felcsíptem az első szeretőt, és elhatároztam, addig cserélgetem őket, amíg az a mamlasz férjem rá nem un. Nevetni fognak, én már régen untam - a kisebb nagyobb, különböző állagú, és érettségű - banánt, ő még mindig nem szólt. Nem igaz, hogy nem tudja. És ha mégsem? Megmondom neki. Megmondtam. Nem vágott pofon.

     - Amelyik nagyobb örömet tudott adni neked nálam, annak köszönöm, de ha megmondanád mivel, hogyan, bármit megtennék a boldogításodért - mondta.

     Ekkor, ahogy mondani szokták beleért a kezem a bilibe, és… felébredtem. Sokáig nem ment ki a fejemből az eszményiség igazi értelme, a férfi ego, valós értéke, és mihelyt halványult bennem, a kesze-kusza álom, elhatároztam, hogy nem érdekel milyen az eszményi férj. Én is ember vagyok, és aki engem, az élet minden területén elfogad, akinek elég türelme van hozzám, aki elég okos ahhoz, hogy úgy intézze: azt érezzem, nekem van igazam, az én kívánságom teljesült, és ezt halálomig elérhetem, ha nem szoktatom le a kérdésről: van kedved?- sőt, minden álszemérmet félretéve, én is rászokom a: van kedvedre- számomra ő az eszményi férj, sőt az eszményi férfi! 

     Amíg egyikünk sem tud nemet mondani, addig biztos lehetek benne, jól választottam: a párom, számomra a legeszményibb férj.  

Vissza