017./ Férfi filozófia
Olvastam egy pornó színész visszaemlékezéseit, és elgondolkoztam azon, mi a különbség közte és köztem. Azt írja több ezer nővel került kapcsolatba élete során, és miért ne higgyem el neki, hiszen abból élt. Ritka jó libidója lehetett, ha annyi, és főleg nem éppen maga választotta nőre rá tudott hangolódni. Nekem is több mint száz partnerem, barátnőm, feleségem, volt, de adtam a nívóra, saját magammal kapcsolatban, és a hölgyeket is beleértve, vagyis csak arra indultam be, aki tetszett, akinek láttán elkapott egy kellemes alhasi görcs, az orgazmusvágy jele. Akadt, akit nem kívántam másodszor, volt, akihez évekig visszajártam, fix partnerek mellett is, de nem szívszerelemből, hanem a fel-feltörő testi vágy hajtott. Kettőnk emlékeit úgy foglalhatnám össze: a lepedőszínész mindenevő volt, a terítésre, és tálalásra sem sokat adott, míg én a legdrágább húsokból készült pecsenyékben is válogattam, és undorig sosem ettem magam.
Ki járt jobban? Ő, aki a férfitehetségéből élt, - talán privát ölelésre is szánt némi időt,- de nem voltak megélhetési, vagy üzleti gondjai. Én szereztem két diplomát, vállalkozások sorát hoztam létre, nem fukarkodtam a hölgyek megörvendeztetése terén, és majdnem minden numerát élveztem, mert készültem rá, én választottam meg a mikort, és a hogyant.
Kétszer voltam nős, de nem azért, mert halálosan beleszerettem egy lányba, hanem mert eszembe jutott: úgy megyek el az árnyékvilágból, hogy amit összegürcölök azon oldalági rokonok, barátok, marakodnak, s nem lesz, aki a sikeres dolgaimat tovább vigye. Nem restellem, hogy feleséget is úgy választottam, mint egy lócsiszár. Megnéztem az alakját, a csontozatát, a lábait, a testfelépítését, akár egy magára valamit is adó tenyésztő, aki a legjobb vonalat akarja kihozni az állományából. Volt egy barátom, akinek mindhárom gyermeke rosszul sikerült, nem voltak fogyatékosak, csak semmirekellők, hanyagok, és kinézésre sem az ő kellemes küllemét örökölték. Ő mondta mindig: akinek esze van, minden gyerekét más fészekbe rakja, hogy biztos legyen benne, a zsenialitását is átörökíti valamelyikbe, mert nem lehet, hogy valamennyi nő, lerontsa a génjeit. Nekem egyik asszonyomtól két lányom, a másiktól két fiam van. Még nem nagykorúak, tanulnak, és nem panaszkodhatom rájuk. Ha gőgös lennék, azt is mondhatnám, hogy jól választottam meg a tenyész helyeket. A gyerekek érdekes módon szépek is, pedig azt mondják csak a szerelemgyerekeknek, járnak csodájukra, márpedig én nem szerettem bele a nejeimbe, csak jólesett, hogy rájuk találtam, ahogy egy gyűjtő rálel az igazán neki valóra, az irigyelhetőre.
Nem sok barátom van, de sok emberrel összekerültem az évek során, és az egyikük, a legkedvesebb, meleg fickó, vagyis képtelen lennék elítélni valakit a szexuális szokásáért, netán a másnak születéséért.
Elgondolkoztató, hogy amíg az óvodákban koedukált csoportok voltak, mióta világ a világ, az iskolások vegyes osztályait sokan fenntartással fogadták, pedig jó az, ha a gyerekek fejlődésükben ismerhetik meg egymást, követhetik nemeik változásait. A szeretetre éhes gyermekek arra figyelnek fel, aki a közelükben van, és ha az egynemű velük, akkor máris vitatható az agyban hozott melegségi hajlam.
Emlékszem milyen arcpirítóan izgalmas volt a mellettem ülő kislány cicinövését lesni. Ha akartam, ha nem mindig rajta volt a szemem. Alsó tagozatos koromban biztos lehettem benne, hogy nem leszek meleg, ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy nem értek egyet a tudósokkal, akik azt mondják: a melegségnek veleszületett oka van, ami megmásíthatatlan. Ezt erősíti, hogy a homoszexuális férfiak nem igen létesítenek - alkalmi kapcsolatot sem - nővel, amíg a magukat egészséges férfinak tartó heterók közül - nem kevesen - lesznek biszexuálisok. Kétlem, hogy csak a kíváncsiság hajtja őket, vagy könnyű Katát táncba vinni.
Jó lenne, ha a másság ellen hadakozók odafigyelnének a világ legcsodálatosabb rendszerére, az állatok és növények világára, ahol az önmegtermékenyítésre képes egyedektől, a nőstényfalkát uraló hímeken át, a párjukhoz holtig hűséges fajok is megtalálhatóak. Vannak köztük szadó, mazo hajlamúak, vannak emberi mércével mérve is meghatóan udvarolni tudók, családszeretők, és fióka elhagyók, vagyis nem sokban különbözünk tőlük.
Van azonban egy vonal, amiben teljesen felettünk állnak, amiben ők az emberiek, és mi a csellengők. Nem a melegekre, és a szexuálisan eltévelyedettekre gondolok, amikor azt mondom: számomra érthetetlen, hogy a pornó filmekben összekerül a fickó egy válogatottan szép, kecses, gusztusos nővel, akinek az ivarszerve is olyan, mint a gyöngyházfényű kagyló, de nem oda tart, hanem a melegek által kedvelt, illetve azonos nemű partnereken egyetlen rendeltetésszerűen használható helyre. Az ilyen férfiaknak minek a nő? És itt bizonyítható leginkább a melegek születési eredetű elváltozása, hiszen ők képtelenek lennének férfi létükre, egy nőnél keresni azt, amit, a csontkemény férfiasságukat hangoztatók egyre többen kipróbálnak, rákapnak, és elvárják, hogy partnernőjük megértse: nekik az a hely izgalmasabb. Nem akarok kitérni a higiéniára, felnőttek vagyunk, teszi, amihez kedve van, ha partnere is akad hozzá, de akkor ne halljunk ellenkezést, a biszexuálisok táborából, mert a különbség köztük csak a partnerük neme, de a gyönyöríteni vágyott hely - esetenként -ugyanaz.
A természetnél nincs csodálatosabb. Minden a helyén van, mindennek oka van, csak nem mindig tartjuk tiszteletben. Erre legjobb példa a férfiak herezacskója, amelybe kiskamasz korban szállnak le, az addig az alhasban fejlődő makkok, mert az egészséges fejlődésükhöz 36 fokos testhőmérsékletre van szükség. Ám, amikor a spermaképződés elkezdődik, a makkoknak árt a meleg, ezért úgy teremtődtünk, hogy azok, egy zacskóban, testünkön kívül, pár fokkal hűvösebb helyen, leledzenek. Csakhogy nem mindig tudnak leledzeni, mert a szűk nadrágok olyan magas hőfokú körülményeket teremtenek, amelyek a magtalanság, a gyulladások, daganatok egyre szaporodó számához vezetnek. Sosem viseltem szűk, nehezen szellőző nadrágot, vagyis mindig odafigyeltem az altesti egészségemre is, s a szívem sajdul bele, ha azt hallom, hogy tízen, huszonéves fiuk rákosak.
A falusi gyermek láthatja a kakast, amint sorba tojózza a tyúkokat. Nem is sokat kérdezősködik, legfeljebb a fürgébb eszűek gondolkoznak el azon: a tyúk mindennap tojik egy tojást, akkor is, ha nincs kakas az udvarban, de a tojásokból csak akkor lesz kiscsibe, ha a kakas közreműködik. Az emlősállatokra ugyanez nem vonatkozik, hiszen oda kell a himpár, vagy a mesterséges megtermékenyítés. Ha a gyerek kiváncsi, ebből már leszűrheti, hogy a tyukszex is csak akkor biztonságos, ha nincs, vagyis a nem kívánt szemzés csak ugy kerülhető el, ha a pipik elfutnak a kakas elől. Az embernek azonban van választása, tud védekezni, többféleképpen is, vagyis azt akarom mondani, hogy minden szinten közérthetőnek kellene lennie a felvilágosításnak, akkor kevesebb fiatal lány fizetne rá a szerelemmel, vagy csak szexszel való ismerkedésre.
Egy nőorvos barátomtól megkérdeztem, hogy tud esténként a feleségéhez bújni, amikor egész nap ilyen- olyan beteg ivarszerveket lát, illetve gyógyít. Elmosolyodott és azt mondta: amikor az ember odakerül, a nőorvos is csak férfi. Nem vitatkoztam vele, de nem osztottam a nézetét, mert velem előfordult, hogy a megkívánt, és becserkészett nő előtt, inkább vállaltam a hirtelen fellépő tehetetlenség szégyenét, mintsem olyan helyre térjek be, amit a hátam közepe sem kíván. Volt egy lány, fiatal csinos, jó ruhákban, ápoltnak is találtam, a sminkje -bár nem rajongok a mázért- tökéletes volt, de amikor szembe kerültem a fogadóhellyel, amely teljesen más volt, mint amit vártam, lelombozódtam. Nem értekeztem még nőgyógyászokkal, de a pornócsatornába bele-bele nézve, premier plánban látva, meglepően nagy a különbség gyönyörű nő, és gyönyörű nő fogadóhelye között. Az egyik szinte szűziesnek, a másik elnyűttnek látszik, és ember legyen a talpán, aki meglepő esetben ura tud maradni a vágyának. Ahogy mi nem vagyunk egyformák, méretre és formára, ugyanúgy lehet köztük is szín és formakülönbség, de magyarázzák ezt annak, aki csodára vár, és blőnyét talál.
Fura dolog, hogy nekem sosem volt, muszáj numerám. Nem mondom, hogy nem vihetett táncba a feleségem, ha éppen olyan hangulatom volt, és nem adta fel, de különben velük is mindig én kezdeményeztem. Fellobbant a láng, a testi vágy, - a gyerekek születése után, már a tisztelet is sarkallt, -és megadtam a császárnak, ami a császáré. Hiába voltam gurman a szex terén, sosem futottam senki után. Megláttam, megkívántam, és vagy sikerült megkapnom, vagy nem. Az ötletekben sosem volt hiány, és persze könnyű villogni, ha az embernek ki van tömve a zsebe.
Egyszer egy tenyeres talpas, tiziánvörös, göndör hajú lányra figyeltem fel. Egyetemista volt, könnyen ment a becserkészése. Nem tudom mi hajtott, de tény, hogy amikor a szállodai szobában levetkőztettem, bugyi nem volt rajta, és ahogy elővillant dús lángvörös szőrzete, elkapott a kangörcs. Festett hajú nők inkább borotváltatnak manapság, mintsem odafigyelnének, hogy szinkronban legyen a hajszínük az intim szőrzetükkel. Vele sokszor találkoztam. Azt hiszem a férje, áldhat engem, mert megtanítottam szépen, intelligensen szeretkezni, odafigyelni, magára, és a társára. Becsültem benne, hogy amikor asszonyként találkoztunk, olyan aranyosan tudatta, hogy szerelmes, és hűséges, hogy eszembe sem jutott volna táncra hívni, pedig olyan trófeával az óta sem találkoztam.
Állítólag a férfiak felének baj van a potenciájával. Szerencsére én nem, panaszkodhatom. Igaz nem kezdtem túl korán, és nem éltem menza koszton, nem herdáltam el felejthető numerákra az ölelőképességem, de most ötven évesen is, tartom az ünnepi nívót. Nem tudom hány piros betűs ünnep, van a naptárban, de vasárnapból 53, és egyelőre még nem panaszkodhatom: a jeles napokon mindig terítékre kerül egy remek falat, és legtöbbször élvezni, sőt élveztetni is képes vagyok. Ha a sikereket nem lesz merszem hajszolni, ott van a két feleségem, akikhez bármikor visszamehetek romantikázni. Ők szeretnek, nekem pedig van mire emlékezve lázba hozni őket, vagy lázbahozatni magam, velük.
Az is lehet, hogy végleg hazaszokom, mert féltékenyen figyelem a lányaimat, akiket már lovagok kísérnek, és mint minden apa, szeretném őket megvédeni a tévedésektől, csalódásoktól, amiért a tanulópénzt az anyjuk, vagy én, már megfizettem. Gyermekeimmel a kapcsolatom meghitt, mindent tudok róluk. Tudom, hogy stabil vágyú heteroszexuális mind a négy, és hátha sikerül nekik is olyan kiegyensúlyozott, megfontolt, szépen megtervezett és kivitelezett nemi kapcsolatokat kialakítaniuk, mint nekem. Talán csak egyvalamit csinálhatnának jobban: szerelemből kellene házasodniuk, és monogám kapcsolatban boldogan élni, nem tervezni, önzősködni, sokat akarni, de az érzelmi életből keveset markolni, mint én. Kár, hogy az embernek csak egy élete van, és utólag már könnyű okosnak lenni...