018./ Gyónás
Töredelmesen bevallom, élettársi közösségben élek…. önmagammal. Harmadik nekifutásra választottam ezt a megoldást, mivel két férjem megértette velem, hogy a férfinak, egy kapcsolatban semmi haszna nincs, mert amennyit hoz annyit, visz: ha szereti a piát, a szenvedély játékokat, dohányzik stb., és mert két - három szenvedélynél több nem fér meg egy gyatra férfi jellemében, természetesen az nincs meg benne, ami miatt férfinak nevezhetnénk, és ami idővel magától is elmúlik: a szexképesség. Kérdezem én, ha csak parancsolgatni, ugráltatni, kizsákmányolni tudja az embert, akkor érdemes-e neki, akár egy langyos zacskós levest is feltálalni, vagy inkább, ki kell penderíteni, mint a fosos macskát.
Az elsővel gyereket akartunk, de nem jött össze, és amikor már hat éve hallgattam, hogy kiszáradt meddőhányó, semmire sem való asszony vagyok, leitattam, mert józan fejjel hat ökör sem vontathatta volna oda, ahol kiderítették, hogy a természetes - több százmillió -spermium helyett, egy-két, szóra sem érdemes képződmény kódorog, gyatra produktumában, vagyis ha gyereket akarunk más megoldást, kell keresnünk. Találtam. Tőle elváltam, ami azt jelentette, hogy elvitte mindenemnek a felét, de legalább az utódja már a másik felébe huppanhatott bele. Ígért hetet, havat, de még a havat sem tudta produkálni, mert azon a télen nem esett egy szem sem. Feketébe borult a határ. Benne dupla annyi hibát, még kevesebb élvezetet találtam, és mihelyt megjött a kikelet, őt is ki kellett hajítanom, ha nem akartam hajléktalanná válni, mint otthonából ütlegekkel elűzött hitves. Rájöttem, miért próbálja a legtöbb ázalag elméjű kan a legkülönfélébb bosszantásokkal, ugráltatásokkal, szekálásokkal elterelni a figyelmet a hibáiról, mert valahol tudat alatt érzi, hogy éppen az hiányzik belőle, amit fickósságnak hívnak, és ami férfivá tenné. Eleinte hetente megemberelte magát, tíz -húsz másodpercre, később már hetek kellettek hogy rászánja magát, és amikor három hónapig sem emlékeztette tüsténkedő jelenlétem a házastársi kötelességére, betettem egy nejlon zacskóba a három vásott inget, négy gatyát, amivel jött, aztán fel is út, le is út. Bútort is akart, s mert vajból van a szívem, és tudtam, hogy az aluljáró lesz az ugródeszkája, nekiadtam a leánykori felfújható matracot, s már előre kuncogtam: mi levegőt kell majd belepumpálnia, hogy legalább tíz percig olyan puhát érezzen, amilyet velem próbált elfogadtatni, egy életre. Szeszbűzös ajkai légpumpálása közben legalább nem száll el magától, mert lesz mivel összehasonlítania, csakis plötty jelzővel illethető használhatóságát. Azt ígérte, megbánom még a döntésem, de hajthatatlan maradtam, és vettem egy fiola vitamin pluszt. Mű sexpótlót a világért sem vásároltam volna, mert szemérmetességre neveltek, de a fiolát alkalmasnak találtam az együtt élésre. S igazam lett. A fiola csendben megbújik a fiókom mélyén, de ha kedvem szottyan rá, kőkeményen állja a sarat. Amig a férjeimet nem lehetett irányítani közben, mert otthagytak, hogy: akkor csináld magad, a kedves alkalmatosság teljes mértékben kezelésembe adja magát, akár naponta többször is.
Két hónap múlva tudtam, hogy a világ legjobb megoldását választottam. Mindig is szerettem egyedül lenni, csakhát az ember a formaságokért, a szokásokért megpróbál áldozatot hozni, de a nyugalom mindenért kárpótol. Ha a tévében olyan jelenetet látok, hogy beindulok rá, csak oda nyúlok néma szex szolgámért, és miután megtette kötelességét, visszacsusztatam a helyére. Én irányítom, ő állja a sarat, vagyis kiegyensúlyozottá vált az érzelmi életem. Éveket fiatalodtam, kedélyem újra a régi, bőröm kisimult, a depressziót hírből sem ismerem, mert tapasztalhatom, hogy a rendszeres szexuális élet, a minden porcikát átjáró kéj, olymértékben helyre teszi az embert, hogy már azért is érdemes volt váltani.
Ötvenedik születésnapomra megleptem magam a pornócsatornával, amely éjszakánként öt órán át, ontja a felkérést keringőre, és mert a fiolát sosem kell helyzetbe hozni, bármikor érte nyúlhatok, ha elkap a kéj, - élem életem. A műsor vegyes, sajnos sok benne a leszbikus jelenet, ami nagyban hozzájárul a kislányok divattá váló őrületéhez, vagyis mindenki ki akarja próbálni, milyen az olyan.
Figyelem az újságokat, a tévét, a Kékfényt, hány hiszékeny nőt csapnak be a kézről kézre járó fickók, hányat ábrándítanak ki az álmaiból, és milyen kevesen jönnek rá, hogy többet érünk annál, mintsem szerelmet kolduljunk, hagyjuk magunkat kizsákmányolni, esengjünk egy-egy gyatra menetért, és még dicsérnünk is kelljen, ha nem akarjuk kihúzni a gyufát. Nem tudom, hányan választják az általam lemeózott utat, de higgyék el: sosem nyúznék többé egyetlen férfit sem, hogy helyzetbe hozzam, mert aki mérleget csinál, rájön: az élő strapa, az utó undor, össze sem vethető a szegényes produktummal, és akkor hol van még a teljes ellátás, a kerülgetés, az alkalmazkodás, és a leginkább kedélyjavító gatyamosás?
Egy valami azért elgondolkoztató: a volt férjeim pár óra alatt új gazdira leltek, vagyis, mindaz, amit elmondtam nem más, mint pusztába kiáltott szó?!