Fel a fejjel, gyengébb nem

Tudtam, hogy egyszer felvirrad a mi időnk, csak tíz-húsz évvel később kellett volna születnünk. Fura társadalom képe bontakozik ki, a tudományos hírek rengetegéből. A természetben nem számit csodának, ha két egyazon nemű egyed utódot nemz, ezt nevezzük szűznemzésnek, de az emlősök népes táborában, most sikerült először egy egérfiókát úgy előállítani, hogy két nőstény egér petesejtjét manipulálták, és feleslegessé tették a spermiumot, vagyis az egérfiúra semmi szükség nem volt, és meglehet, hogy a jövőben sem lesz. Mielőtt a férfiak a fejükhöz kapnának, hogy akkor mi lesz velünk, teremtőm, feleslegessé válunk, még a nemzésre is, hiszen amelyikünk tisztán látja a dolgokat úgyis tudta, hogy a legtöbb nőnek – legalábbis kifogásként - csak azért van szüksége párra, hogy utódot biztosítson neki. Mi lesz, ha ezen túl már ahhoz sem kellünk? Persze a kanosabb fickók mondhatják, hogy semmi vész: szexigénye akkor is lesz a nőknek, és az el sem képzelhető nélkülünk. Erre viszont már ma is rácáfol az egymást felülmúló férfipótló cikkek ipara, mert igaz hogy ma még, csak vibrálni tudnak, a szerkentyűk, de pár év múlva felkínálja a szexpiac, a becéző szavakat suttogó, vagy a válogatott, helyzethez illő trágárságokat soroló kellékeket is, egészen az előjátékhoz szükséges mondatokat tartalmazó mütyürkékig. Nem megy majd csodaszámba, ha a fiókban megszólalt a kis édes:

- Drágám, nagyon elfáradtál? Alig vártam már, hogy lássalak. Hadd simogassalak meg. Mihez lenne kedved sétálni, a karjaimban megpihenni, vagy együtt vacsorázni egy hangulatos étteremben. Te vagy a legszebb nő, érted égek amig a szuflám, bírja. Apropó ne felejts el elemet cserélni bennem, mert tudom mennyire, felbosszant téged, ha éppen az orgazmushoz araszolva, lassulok le, vagy mondom be az unalmast. Hálistennek még nem sokszor fordult elő, nem ugy mint egy, hús vér partnerrel. Az ügyesebb gyártók az utójátékot is beleszerkesztik a műszeretőbe.

- Neked is olyan csodálatos volt, mint nekem? Csak tudnám, honnan gyűlik beléd, egyik öleléstől a másikig, ennyi szenvedély, ilyen kéjsóvár gyönyörvágy. Talán a szerelmed ad erőt, az egyre tüzesebb öleléshez, mert nekem csak egy célom van, a vágyad megtartani, fokozni, és mindenben a rendelkezésedre állni, anélkül, hogy az elemcserén kívül bármi mással a terhedre lennék. Gyönyörű vagy, így szerelemtől kipirultan. Ma még tüzesebb voltál, mint máskor, hiszen nem érted be egy orgazmussal, de az én állagmegóvásom garantált. Amig csak mozgatni tudsz, rám számíthatsz, drágám.

Szegény férfiak! Mi lesz, ha valóban feleslegessé válnak a legfontosabb szinten: a nemzésben. Eddig volt olyan önbizalmat gyarapító érzésük, hogy legyenek bár akármilyen elfuseráltak, valaki egyszer csak rájuk fanyalodik, mert gyereket akar, és mert apa nélkül nem az igazi. Mi lesz velük, ha nekik kell eljátszani a tetszenivágyás, a figyelemfelhívás, a magakelletés szerepét, csakhogy észrevetessék magukat, és leessen némi natúr szex. Fél életüket a fodrásznál, kozmetikusnál, szabónőnél, üzletekben tölthetik, rettegve a számonkérésétől: hol voltál ennyi ideig, szívem? Fura helyzet lesz, ha megszületik a kis utód, és nem hasonlíthat a papára, csak a mamára, s a leszbikus kapcsolat sem lesz akadály, vagyis két nő is vállalhat gyereket. Persze lesz a dolognak hátulütóje is: a gyermek ellátása egy személyre marad, egy keresetből. Tartásdíj, és feleségtartás nélkül kell kényelmes életet biztosítani a gyermeknek, és persze magunknak is. A hisztisebb nők abbahagyhatják a toporzékolást, mert nem lesz, aki figyeljen rájuk, akit a házasságlevél lobogtatásával, sakkban tarthatnak. Nem kell fogamzásgátlót szedni, de a Viagra szép jövő elé néz, hiszen a hapsik, hatszoros erőkifejtéssel juthatnak egy-egy jobb numerához, s azért is alaposan meg kell dolgozniuk. Eddig a nők behuzták fülüket, farkukat, hagyták magukat háttérbe szorítani, elfogadták, hogy a férfi az uralkodó nem egyede, mert legtöbben csak a gyerekért akartak feleségek lenni. Ennek vége. Anya mindenki lehet, és szexuális életében sem lesz többé kiszolgáltatott. Aki ráadja a fejét az még jobban, megkéri az árát, vagyis nem irigylem szegény férfiakat.

De lassan a testtel: egyelőre a több századik kísérletből született egy szem kis cincogi, vagyis az embereken való alkalmazás még nem kaphat szabad utat, de amit a mi tudósaink a fejükbe vesznek, azt meg is csinálják, és egyre több remek srác él majd a földön, akire csak az anyja mondhatja, hogy az én fiam, akinek a rossz hajlamait nem lehet másra kenni, vállalni kell. Vállalni kell. Vállalni kell…

Ehhez azonban kell egy pár emberöltő, mert bár az állatvilágban, vannak önnemzésre teremtett egyedek, de van választható mód is. Reméljük ez, az emberek esetében is, megmarad, bárhogy változzon is a társadalmi rend, mert ha közvélemény-kutatást tartanának, a nők zöme azt mondaná: a természetes szex, a kéttagú szülő, és a mindenáron való férjhez menés híve. Még az is, aki egyébként nem akar gyereket.

Mindebből leszűrhető, hogy a tudósoknak előbb a begyepesedett szokásokat kell kiűzni a fejekből, aztán jöhet az önmegtermékenyítés, de sajnos, akkor az utódok közt, nem lesz hímnemű, vagyis benépesíti a földet a gyengébb nem. Ez ma még titok, hiszen egy kis egér, az csak egy kis cincogi, de a csupa nőnemű világot, még azok sem tudják elképzelni, akik már esküsznek a férfiak nemzésben való feleslegességére. A férfiak feleslegessé válásának bizonyításához még kell egy kis idő, addig is marad a férjfogás tökéletesítése, vagyis az egyre elszemtelenedőbb férfiuralom.