A frigid

Ha valaki féléve azt mondja nekem, hogy belőlem egy szex örült, csupa tűz, folyton lobogó, bujálkodni sosem rest nő lesz, kinevetem, hiszen mióta - csupa kíváncsiságból - szüztelenittettem magam, mindig úgy kezdtem szeretkezni: essünk túl rajta! Ha neki jó, ha kedvét leli a dologban: ám legyen. Sok partnerem állította, hogy látszatra olyan vagyok akár egy vulkán, vérforraló cickókkal, okos fenékkel, csábos szemekkel, érzéki ajkakkal, de ha lelkét kitenné sem tudna tűzbe hozni: a vulkánból csak a kő érzéketlensége igaz. Lehet, hogy egyszer majd kitörök, és szívesen lenne a titok nyitjára rájövő fickó helyében, mert szerinte frigid nő nem létezik de mivel élete csak egy van az embernek, ne várjam, hogy elszegődik mellém kutatónak, és vállalja, hogy cédát csinál a kísérleti nyúlból.

Mivel a férges alma is elkel, ha kívül piros, megtaláltam az igazinak hitt fickót, aki ugyanolyan hidegen hagyott, mint az elődei, de jóleső érzés volt végigmenni vele az utcán, lehengerelt az okossága, bája, simogatóan tudott nézni és feltétel nélkül szeretett. Ez két és fél éve volt, és azt hitte megfogta velem az isten lábát, hogy majd ö; mert a szikra minden nőben ott szunnyad, csak lángra kell lobbantani, és van türelme! Ami igaz, igaz: volt. Az első naptól kezdve úgy adtam meg magam neki: hogy essünk túl rajta, két év múlva már nem mindig hajlottam az kérlelésére, legtöbbször kitértem az ölelése elöl azzal: aludjunk rá egyet, drágám. És mert türelmes volt, mivel szeretett, olyankor megcsókolt és azt mondta: akkor holnap! Aztán egyre ritkult az: essünk túl rajta és egyre több lett az: aludjunk rá egyet, s nem is tudom mi lett volna, ha nem kerül az utjába az a levakarhatatlan pipi, aki belebolondult az én fülig szerelmes, állhatatos férjembe, és nem adta fel. Mivel egy helyen dolgoztak, tudta, hogy anyámhoz utazom, és három napig szalma a párom. A második este, sikerült beólálkodnia a házba. A férjem ugyan nemet mondott a felajánlkozásra, ö este nyolckor mégis becsöngetett azzal, hogy életbevágó, vagyis a férjem ajtót nyitott neki. Ahogy később elmondták, egyetlen mozdulattal dobta le magáról a bundát, ami alatt nem volt semmi, csak a bőre, és ha a párom egyszer is megnézte, mint nőt, azonnal láthatta: a haja természetes vörös! Szinte sokkolta a párját ritkító szörzetszin, és tehetetlen bábként hagyta, hogy a nő szája belecsapjon tiltakozásra nyíló ajkaiba, s hála a sorsnak: képtelen volt a támadás visszaverésére vagyis csakhamar ott voltak a duplaágyon. A nő úgy kapta el szegény koplaltatott férjemet, ahogy az kapott volna el engem, ha nem hárítom el folyton, és együtt lobogok vele. Hiszek a véletlenekben, mert nem akkor este akartam hazaérni, de valami furcsa érzés nem hagyott nyugton. Nem féltékenység, hiszen tudtam, hogy a párom a kezemből eszik, hogy - amilyen becsületes - képtelen volna megcsalni, és ha így rendeltetett: holtáig beéri a kötelességölelésekkel, csak ne kelljen elszakadnia tőlem. Hiszem, hogy így lett volna, ha akkor este nem állítok haza, váratlanul. Azt hittem alszik már, ezért nagyon halkan nyitottam ki az ajtót és óvatos léptekkel mentem befelé. A hálóajtó nyitva volt, és meghallottam a férjem hangját: vagyis azt a számára gyönyört jelentő kéjes nyüszítést, amit silány szeretkezéseink végén hallatott, és amit én mindig némi megkönnyebbüléssel fogadtam: hálistennek vége. Csakhogy az extázis tovább tartott, egekig csapott, majd egy női hanggal párosult és minden porcikámat elöntötte valami furcsa bizsergés. Ez megcsalt! Ezek odabenn... és elsettenkedtem az ajtóig. Csak a kislámpa égett, és ők egymásba voltak feledkezve. A nő éppen hódítása magaslatán volt, de hanyattfekvő férjem arcát jól láttam. Nem emlékszem, hogy valaha is olyan boldognak tűnt volna, miközben engem ölelt, vagy inkább gyötört, mert ami csak egyiknek jó, az felemás dolog. Nem is tudom mi vitt rá, de egyszercsak kiléptem a cipőmből, és szemem rajtuk tartva, ledobáltam a ruháimat is. Soha olyan észvesztő vágy nem égetett, és nem a bosszú munkált bennem, hanem a látvány bűvölt el. A férjem, amint éppen egy másik nőt ölel és egy nő, aki ilyen boldoggá képes tenni azt, aki engem szeret. Először a nő hátán simítottam végig, mint aki hálás azért, amit csinál és kértem: ne hagyja abba, miközben megpusziltam, mint a legjobb barátnőmet, és letérdeltem az ágy mellé. Elképedt férjemet csókolni, marni, imádni kezdtem. - Jó? Boldog vagy Édes? Ne hagyjátok abba! Segítek! - mondtam, rá sem ismerve a hangomra és hol az ö arcát járta be a szám, hol azét akit más asszony - adott helyzetben - minimum cédának nevezne és megtépne. Csodálatosak voltak az orgazmus alatt és villámként hasított belém: sokan mondták, hogy célratörő vagyok, de mihelyt megkapom, amit akarok nem jelent semmit. Hasonlítok a pecásra, akit csak addig érdekel a hal amíg kifogja. Rádöbbentem: kellett, hogy fejbekólintson a látvány, belémhasitson: nem vagy pótolhatatlan, a párod mással boldogabb, mint veled, és ami meglepett: örülni tudtam a gyönyörének, hiszen birtokon belül éreztem magam. Értettem: minden azon mulik beszállok-e a gyönyörébe, vagy csinálom, amit a többi feleség. Győzött a józan ész: odafeküdtem közéjük, és ami azután következett, olyat nem igen látott még a duplaágy, pedig nem mai mester faragta. - Meghalok érte! - súgta belecsókolva a számba, a nő. - Csak téged szeretlek! - bizonygatta az uram, miközben két buja száj becézett, négy kéz próbálta testemet felébreszteni csipkerózsika álmából, és mire a férjem újra harcképessé vált, könnyes szemmel lehetett tanúja, hogy életemben először egekig dobja testemet a kéj, amelyet ö okoz, de amihez a szeretője is kontrázott. Nem hagytak pihenni. Nem tudott betelni vele, hogy végre buja nőként ölelem, marom, harapom, adom magam, miközben olyan szavakat súgok, vagy kiáltok, amilyenekről addig csak álmodott. Az érzéki cicus értette a dolgát, tudta, hogy kell két ember bujálkodását fokozni, besegíteni a gyönyörbe, és hasznot húzni belőle. Sosem hittem, hogy egy harmadik személy mesterkedése még a legmélyebb szívvel szeretőket is lázba hozza: közben. A kis drága mindent megtett és mindkettőnkkel, hogy félájultan, éljük át életünk első igazi orgazmusát, amelyet kacagva kezdtem, mint a gerlice és zokogva fejeztem be. - Te édes, de drága, te türelmes, szuper férficsoda! - mondtam a férjemnek, és csókoltam a nő kezét, akinek a sosem hitt élményt köszönhettem, aki felébresztette bennem az alvó oroszlánt. Mert igenis minden nő ugrik valamire, mindenkire hat valami, csak sokan azt hisszük: azért a két percnyi örömért nem érdemes törni magunkat, inkább megjátsszuk a gyönyört és túl esünk a dolgon. Azóta majd meggyullad alattunk a lepedő, akkor is ha magunk vagyunk de ha a lány, vagy valamelyik facér barátnőm is beszáll: az maga a csoda. Felemelő érzés, hogy ö az enyém, és mást is boldogit, de nem sandán, nem csökkenti gyönyörét a lelkifurdalás. A szívünk egymásé, testünkön, a másik nagyobb élvezete érdekében osztozunk, olyannal aki mindkettőnkre hatással van, és akire, ha visszagondolunk máris indul egymás felé a karunk. Észvesztően jó érzés nézni, ahogy az én párom, a számomra mindent jelentő férfi, a holtig biztos pont: mást ölel, és másnak okoz kéjt, hogy aztán velem tegye fel a koronát a gyönyörére. Féléve vallom: frigid nő nincs, és rosszul teszi, aki élete végéig vállalja az alvó vulkán, vagy a más kénye kedvére ellobbanó gyufaszál szerepét. Azóta sokszor elgondolkozom: mi váltotta ki belőlem a buja vágyat? Talán a minden emberben ott lappangó, és meghökkentő helyzetekben feltámadó:... irigység?!