A mániákus

Nagy az isten állatkertje, gondolhatják, ha végére érek a vallomásnak, amelyet nem mondhattam el soha senkinek. Ma már nem nagy szó a milliomos, de valamikor még nagyobb értéke volt a pénznek és aki megcélozta semmitöl sem riadhatott vissza. Ma sem tudom, hogy én akartam-e igazán a férjem vagyonát, de tény hogy amikor odakerültem a cégéhez és egyszercsak kineveztek mellé titkárnönek, az ijedtség mellett, nagyon büszke voltam rá. Hogyne, hiszen a fönök éles eszü, gyors döntöképességü, remek üzletember hirében állt és nötlen volt, ami egy huszonéves lányt nem hagyhat hidegen. Egy évig dolgoztam mellette anélkül, hogy többet tudtam volna meg róla, vagyishogy nincs komoly barátnöje, nem udvarol senkinek, de bárhova hivják, mindig csodálnivaló, fejjel magasabb szépségekkel jelenik meg. Mintha hostes ügynökségtöl rendelné öket vagyis alig megy valahova ugyanazzal kétszer, pedig bevonulásuk mindig feltünést kelt. Pajzsként használja a tolakodó nök ellen, vagy impotens, és igy akarja cáfolni a feltételezést? Egyszóval kifürkészhetetlen férfi volt. Soför hozta, jött érte, vitte, mert sosem vezetett. Még azt a néhány percet is kombinálással töltötte, amig a kocsijában ült, mert olcsóbb volt neki, akár hat sofört tartani, mint csak a vezetésre koncentrálni. A soför nála jóval fiatalabb, jóképü fickó volt, és tizenkét éve szolgálta. Aztán a negyvenötödik születésnapján, behivott az irodájába. Azt hittem diktálni akar, de nekem szegezte a kérdést. Akar a feleségem lenni? Ki ne akart volna? De azért megszeppentem. Öntsünk tiszta vizet a pohárba - sorolta. Nem vagyok szerelmes magába, csak ugy gondolom, nem igen találok a célra jobban megfelelö, és mindenki által elfogadható külsejü, eszü nöt. Azt hiszem nagyon ritkán élek férji jogommal, és hogy ne vegye sértésnek, már most elárulom: szexben nem a magafajta a zsánerem, vagyis nem hagyok fel eddigi életemmel mert ha porszem kerül a gépezetbe, minden csikorogni kezd, és csak igy tudok nyilegyenesen haladni az üzleti életben, a siker felé.

Nem volt tul mozgalmas a szexuális életem, vagyis - mivel addig nem találtam benne semmi jót, igaz csak néhány férfival próbálkoztam, és sosem vágytam folytatásra: igent mondtam. Nagy esküvö volt, hiába akartuk titokban tartani. A sajtó mindent kiszagol és amugy is tul nagy volt a homály, a férjem magánélete körül, tehát sok kandi ember várta: milyen lehet az a nö, aki végülis behálózta. Aztán megkaptam a háza egy részét. Huszonnégy szoba van, vagyis nem zavartuk egymást, és ha nagy néha el akart beszélgetni velem, átjött hozzám, de azon kivül csak az étkezéseknél találkoztunk. A munkát természetesen abba kellett hagynom. Amikor elöször kinyilvánitotta, hogy szeretkezni vágyik velem, elörebocsátotta: gyereket nem akar, ezért óvszert használ, és ne vegyem sértésnek, de neki elvei vannak. A szeretkezés nem misszionárius pózban folyt, nem a hátamon feküdtem, vagyis öt nem láttam közben. Remélem értik. Oriási férfiassága volt, és mert akkor vettek birtokba elöször oly módon, ha nem kapom a kezem a szám elé, felszisszenek. Legalább olyan gyors volt, mint amikor kész szerzödést kanyarint alá. Nem is hiszem hogy élvezetét találta benne. És igy ment tiz éven át, pár nappal ezelöttig. Persze azért egy kicsit közelebb kerültünk egymáshoz - s mert a vagyon kedvéért sem, vagy éppen amiatt nem - akartam lemondani arról, hogy anya legyek, tuljártam az eszén. A legokosabb férfit legkönnyebb elbolonditani, a sztupidokkal már több a gond, de olyan nö, aki nem éri el, amit akar, egy zseni szintü férfinál, akár: nincs. Kedveskedtem, hogy én vehessem le az óvszert és hagyja, hogy vizes szivaccsal rendbehozzam öt is: nem lesz kellemetlen. Meglepödött, de hagyta és én megkaparintottam a tele gumit. A fürdöszobában, egy odakészitett bökövel kiszurtam, majd nevetve visszavittem: selejt, volt drágám, mondtam neki. Egy pillanat, meg kell mosakodnom. Elhitte. Igy született meg az elsö fiam. Persze mindent pontosan kiszámítottam, mert a selejtes gumi bejött a második fiamnál is. A gyerekkel hamar megbarátkozott, talán még örült is, hogy lesz kire hagynia, amit összehord, vagyis fenn marad a neve, de sosem viselkedett ugy, mint egy csupasziv apa. Csak büszke volt a fiaira, de sosem becézte öket, - mintha méltóságán alulinak tartaná az érzelmi elgyengülést.

Aztán pár napja megtudtam, ki is az én férjem, és miért lettem én a felesége? A soförje árulta el, de megesketett, hogy - mivel az állásával is játszik - sosem olvasom a gazdája fejére, mit müvel mióta férfivá serdült. Neki elmondta, hogy kapott rá az eltévelyedésnek számitó szexre. Érettségiig szüz volt, akkor kapatosan ment hazafelé, és levegözni akart, tehát gyalog. Egyszercsak elébeállt egy messziröl büzlö, csuparongy, fogatlan vénasszony, és a markát tartotta. Ö elökapta biztonság dollárjait, és odaadta. A vénség megörült - és mert - talán fiatal korában is, ugy kereste a pénzt - azonnal felajánlkozott olymódon, hogy hátat forditva a férjemnek, felhajtotta rongyait. Ott fehérlett elötte a - se vizet se napot nem sokat látó, hátsófertály, és benne elöször támadt nemi vágy, de olyan örjitö, hogy képtelen volt ellenállni neki. Senki nem járt arra, tehát odaállt az asszony mögé, és azt hitte az esze megy el, miközben eljutott a beteljesedésig. A nyanya nem sok jelentöséget tulajdonitott az egésznek, mihelyt érezte, hogy üressé vált, hálálkodva visszakuszott a rejtekhelyére. A férjem sokáig állt ott, és szivta magába - a számára - örjitöen izgalmas, mosdatlan altest jellegzetes szagát. Aki ismeri néhány hires ember szag iránti vonzódását, pl. Beethoven rohadt almát szagolt komponálás közben stb. stb. az talán megérti, hogy lehetett rabjává az áporodott, alpisi levegönek az ifju, és miért vágyott továbbra is arra a fajta szexre. Esténként soförjével utrakeltek, az ö dolga volt, hogy lemeózza elég büdös - e, a rongyokban alvó, minél vénebb nö, mert a száz dollárnak egyik sem tudott ellenállni, vagyis akit kiválasztott, azzal biztosra mehetett. Aztán ö beszállt a kocsiba, és a férjem ugyanazt tette a hol szótlan, hol boldogan vinnyogó némberrel, mint elsö erotikus beteljesedésekor. Hetente kétszer háromszor és a legképtelenebb idöben, de leginkább éjszaka indultak portyára, és - szerinte - a férjemre alig lehetett ráismerni a kielkégülés után. Ezért nem kellettem neki tartósan én, ezért használt otthon gumit, mert engem óvott, hiszen a vénasszonyokra csupasz testtel vágyott, de a betegséget nem akarta hazahurcolni.

Ugye elképesztö? De szerencsére a két fiam nem örökölheti eltévelyedési hajlamát, mert mindkettönek... a soför az apja. Egész nap ráért. Hárman szolgálták az uramat, aki mindig fitt sofört akart. Éjszakai cinkostársa lett gyermekei apja, és az én csodálatos szeretöm, aki annyi gyengédséggel halmozott el, olyan simogatóan tud nézni, és nemcsak rám: a fiaira is. A fiaira, akik sosem tudhatják meg, hogy akinek örökösei lesznek, vagyis akinek a nevét viselik, attól nem származhattak, mert ki érti az emberi agyat: hátha ök is olyan hóbortosak lennének, mint az uram. Jó igy mert amint már mondtam is, nagy az isten állatkertje, de igy vagy ugy, mindnyájan jól megvagyunk benne...