A segéd úr

Gondolom mindnyájunknak vannak fülledt kis titkaink, amelyek - bár még zsendülö kamasz korunkban estek meg velünk, - mégis csuromvizesen ébredünk ha álmodunk róla, vagy átbizsereg valami édes érzés minden porcikánkon, ha ébren visszagondolunk rá. Alig voltam tizennégy éves, amikor inasnak adtak, egy kelmeboltba. Ma már kimegy a divatból. A egyféle cikket árusitó boltok helyét átveszik a szupermarkettek, áruházláncok, amelyek egyikének magam is elnökigazgatója vagyok. Azok a régi kis boltok, az ajtó fölé szerelt csengövel, az uj szövet jellegzetes illatával, egészen elvarázsoltak, amig oda nem kerültem az egyikbe: lódulj gyereknek. A gazda inkább gonosz lelkü volt, mint szigoru, mert a szigorhoz otthon is hozzászoktam, de amit ö müvelt velem, a - szakma megismertetése - jelszó alatt, az már állatkinzás volt. Csakhogy rajtam nem fogott ki. Anyám sokszor mesélt arról, hogy ha kicsi koromban rosszat csináltam, akár agyon is üthetett volna, akkor sem mutattam megbánást, nem csordult ki egyetlen könnycseppem sem, de ha halkan elsorolta mennyire fáj neki, hogy megszomoritottam, ugy zokogtam akár egy szopos malac. Igy aztán sosem vert meg, mint ahogy testvéreimet sem, habár ahányan voltunk annyiféleképpen kellett velünk bánnia. Isten áldja meg drága, anyai türelméért. A gazda az üzlet takaritásától kezdve az árukihordáson át, a nyitást, a zárást, mindent velem csináltatott, és talán még bosszantotta is, hogy sosem látott rajtam kelletlenséget. A fönök - asszony sokszor odavetett felém egy biztató pillantást, de hogy mit akart jelezni vele, azt csak akkor tudtam meg, amikor a rabiátus ember, - aki mellett földi angyal sem érezhet boldogságot, meghalt. Az özvegy saját jogon tovább folytatta az ipart, és ha láttak már bimbót virággá nyilni, olyan változást vitt végbe a parányi boltban. Addig nem sok beleszólása volt a dolgokba, csak engedelmeskedett akárcsak én, és mint késöbb megtudtam, nemcsak a boltban, - vagyis amikor szem elött voltak - , hanem az ágyban is alárendelt szerepe volt, akinek nekiestek, és önelégült himként kecmeredtek le róla, egyetlen szót sem vesztegetve a dologra: sem elötte, sem közben, és különösen nem utána. Amikor egy ilyen sorban élö asszony válik özveggyé, az szinte kivirul, megfiatalodik, kiegyenesedik a gerince, és szabadjára engedi a fantáziáját. Ezt tette ö is. Akkor már három éve inaskodtam náluk, reméltem hogy nem küld el, de azt tudtam: a bolt nem egy emberes feladat, vagyis ha maradok két emberként kell helytállnom, ám: hogy valamit kihagytam a számitásból arra, akkor még nem is gondoltam.- Felveszünk egy lóti - futi segédmunkást, te pedig megkapod a segédlevelet. Ezentul segéd ur lesz a neved a boltban, és amit eddig csináltál más végzi helyetted... de kedvemre kell tenned mindenben. - Természetesen! - vágtam rá készségesen, a gyász harmadik hónapjában. - Voltál már növel? - kérdezte. - I... vagyis... nem. - Most igen, vagy nem? - Hiszen ha olyan könnyen menne, de ha van kivel, nincs hol... - És MIVEL mindig van? - nézett rám, reménytöl csillogó tekintettel az anyámkorabeli asszony. - Az... a legkevesebb! - hencegtem de akkor még nem is gondoltam, hogy magam alatt vágom a fát. - Ha annyira kapkodós kalandjaid voltak eddig, akkor nem is tudhatod, milyen egy nö, mi van a szoknyája alatt? Néztél már farkasszemet azzal, ami után az ösztönöd hajt? - Nem! - vallottam be férfiasan. - Rajtam sosincs bugyi... a férjem akarta igy, és az évek során hozzászoktam. Neki mindig kéznél kellett lennem, ha kedve támadt rám. Legjobban szerette, ha itt a boltban hághatott meg, a pultnak támasztva. Sokszor még az ajtót sem zárta be, azt mondta legalább annyi izgalom legyen a dologban, hogy ránknyithatnak, de ugysem vennének észre semmit. Rajtam biztosan nem, mert olyan hidegen hagyott az egész, mintha csak a testem lett volna jelen, a gondolataim máshol jártak. Most, hogy már nincs - ha rágondolok arra - amit évek óta csinált, elfog valami buja vágy. Nem is lenne rossz kipróbálni, de olyasvalakivel, akire nekem is fáj a fogam, aki fel tudja ébreszteni bennem az asszonyiságot. Gondolod, hogy alkalmas lennél rá?

Nem tudom uraim önök mit válaszoltak volna, én semmit, de olyan piros lettem akár a fött rák. - Bujj be a pult alá. Egyik részéböl kiszedettem a polcot, mert vannak elképzeléseim, mi mindenre jó egy boltban az üres belsejü pult. Bujj be segéd ur, és vizsgálódj. Kiváncsi vagyok te milyennek találod a nöiességem illatát. A megboldogult szagnak mondta, azért is utáltam, hiszen amire azt mondjuk kellemes, az inkább illat, mint szag. Na, mire vársz? Nem vártam semmire, de azért egy kicsit tartottam töle, hogy hátha csak próbára akar tenni. Tiz perccel nyitás elött voltunk, de én hamar bebujtam a pult, és persze a szoknyája alá. Sosem felejtem el azt az illatot, ami megcsapott. Az ember az elsö benyomásnál vagy csömört kap, vagy közömbössé válik, netán rabul ejti a bujaság jószaga. Mert illatnak nem merném mondani én sem, de hogy meghatározó erejü szag, ami minden valamirevaló férfit levesz a lábáról, ha szimatot fog, abban biztos vagyok. Nem részletezem, hogy ismerkedtem meg töviröl - hegyire azzal, amit - ha addig a közelébe juthattam is, csak próbáltam elképzelni milyen lehet. Nézegettem simogattam, puszilgattam, és nem értettem, hogy birta ki, egy olyan csupa ideg, kéjre éhes, buja testü nö, mint az asszonyom, egy olyan minden gyengédséget nélkülözö férfi mellett, mint a gazdám volt. Akkor még nem sokat tudtam a szexröl, de ahogy pár perces nézelödésem után sóhajtozni kezdett, és adta volna magát, abból sejthettem, hogy az igazi szeretkezés nem olyan, amit addig kocsik hátsó ülésén, vagy poros fübe levágódva, - minden izemben leleplezéstöl tartva - , suttyomban próbáltam.

Egyben igaza volt a gazdának: van abban valami szörnyen izgató, ha az ember tilosban jár, ha rajtakaphatják, vagy magában arra gondolhat: te ökör, ha tudnád mi folyik a pult alatt?! Amikor összeszoktunk az asszonyommal, persze anélkül hogy lelki kapcsolat alakult volna ki köztünk, már csak annyit kellett mondania: tedd rendbe a pult alját, és az sem zavart, ha ezt éppen akkor kérte, amikor vevö volt a boltban. Ö teregette a selymeket a pult elött ülö nönek, és még - az éppen odaillö vágyhangot is belecsempészte a beszélgetésébe. - Ohhhhh asszonyom, ilyen gyönyörüséges érintésü, ennyire kellemesen rugódzó anyagot sehol nem talál. Borzongatóan jólesik, ha az ember böréhez ér... naaaaa... próbálja ki Ön is, és amilyen keeeeményen tartja a formáját remekül kiemelné az alakját. Ahhhhh, még elképzelni is borzongatóan édes, milyen csodásan állna ez önnek... milyen elbüvölö lenne benne asszonyom! Mire a vevö kilépett a boltból, ö is felért a csucsra, mert mindent megtettem, hogy felaraszolhasson, de máig tisztelem, hogy közben ki tudta mérni, le tudta vágni az anyagot, bepakolta, elvette a pénzt, és még illendöen el is köszönt a mit sem sejtö vásárlótól. Csak amikor megszólalt a csengö az ajtón akkor borult rá a pultra, benyult értem - lehajolt a fejemhez és belemart a számba: édes voltál! Csodálatosan csináltad. Ha jó leszel, lassan elöbbre léphetünk, s mert az ágyban sosem találtam semmi izgatót, kettönk dolga, hogy rájöjjünk: mi az észvesztö az egészben? Rájöttünk. Olyan csatákat vivtunk a halálraunt, söt irtóztató dupla ágyban, hogy szegény megboldogult, ha fentröl lenéz ránk, biztosan ujból megüti a guta. A férfi akkor szerencsés, ha összehozza a sorsa egy sokat tapasztalt, de még többre vágyó növel, mert amig fiatal, nem számit a munició és egy - két tanulmány megéri, hogy elpuffogtasson pár lehetöségét, ha közben belekóstolhat, a sokféle szeretkezési módba, és nemcsak ö érzi, de a partnere mondja is, hogy neki miért jó éppen az, vagy miért csinálják másként? Két évig voltam segéd ur és olyan szeretö, akire nem lehetett panasz, éppen azért lepett meg, amikor egyszercsak kitette a szüröm. - Ne haragudj, nem akarok nevetség tárgya lenni. Érzem hogy elégek a közelségedtöl, és nem mehetek hozzá egy gyerekhez. Gondolnom kell az üzleti hiremre is. Félek, annyira belédszeretek, hogy megáll a józan eszem. Itt van egy csekk. Önállósithatod magad belöle, és ha nem találok pótszert helyetted, ugye azért nem kerülsz el, ha hiányodat érzem és hivlak?

Nyitottam egy kis boltot, de ha a szervezés, ügyintézés nem köti le minden idömet és figyelmemet, kegyetlenül megkinlódtam volna a szakitást. Mint amikor egy szopos gyermeket leszakitanak anyja emlöiröl, vagy egy pákosztos macskát hirtelen kidobnak a konyhából, netán - hogy stilusos legyek - az ágy melegéböl. Jó ideig nem gondoltam más nöre, de amikor ö beleszólt a kagylóba, nem engedtem hogy végigmondja: este ott leszek. És ott voltam. Egészen addig, amig össze nem ismerkedett egy korban hozzávaló kannal. Ö mondta igy, és hozzátette: elbüvölö, buksi fejü, csatára kész férfiassága van. Kicsit lelombozódtam a közléstöt, de ugy gondoltam nem is lehetne másként, hiszen ö negyven éves, én husz sem voltam akkor, és mindkettönknek élnie kell a saját életét.

Sokáig vergödtem, még nyilvános házba is elmentem, mire szexuálisan magamhoz tértem. Ha csak a pult alá néztem, kiment az erö a lábamból. Visszaidéztem: mindig éhes gyönyörüsége illatát, és tudtam, hogy ha magamhoz akarok térni, ott kell kezdenem, ahol vele: a pult alatt. Egy napon belépett egy fiatal lány. Mosolygós, akiröl azonnal látszik hogy semmi jónak nem akar az elrontója lenni. Viccelödött, heccelt és amikor harmadszor jött ugyanazt a szövetet megnézni, hirtelen áthajolt a pulton, két tenyere közé fogta az arcom és belecsókolt a - szép kelmét egekig dicsérö számba. Aztán hosszan a szemembe nézett és azt mondta. - Hadd maradjak itt egy kicsit. Nincs pénzem anyagra, konfekcióban járok, de olyan jó ha a közelében lehetek. Elbujok a pult alatt... nem csinálok semmit, hallgatok akár egy kuka, csak itt lehessek, csak nézhessem ahogy lép, hallhassam a hangját, ahogy elad... engedje meg. Akkor sem tudtam volna nemet mondani, ha akarok, mint akinek megbénult a nyelve, csak néztem felderülö arcát, aztán besietett a pult mögé, odaállt elém és huss, már el is tünt a polc nélküli belsöben. Még magamnak sem mertem bevallani, amikor olyanra készittettem el a berendezést, hogy miért csinálom. Azt hittem csak nosztalgiázásra lesz jó, és amikor néhány percnyi szünet után, de már egy vevö jelenlétében, megéreztem a tenyerét, nadrágom legkényesebb helyén, azt hittem mentem elájulok. Szerencsére a vevö nem maradt soká, de mire elment, már alig tudtam elköszönni töle. Két meleg kis tenyér puha, izgalmasan simogató ujjacskák becéztek, és ha nem támaszkodom a pultra, ott esem össze: szégyenszemre. De igy álltam a gyönyörkeltö ostromot, és elment a hajó, ahogy akkoriban mondtuk, de soha olyan csodálatos érzést, hiszen egy pillanatra sem hagyta magára kéjjel hadakozó, majd elanyátlanodó férfiasságomat. Puha zsebkendöje érintésére tértem magamhoz. Rendbetett, kibujt a pult alól, megsimogatott, belecsókolt a számba és elment. Képtelen lettem volna utána futni, pedig csak ugy zakatolta a józan, vagy a kába eszem: fuss, nehogy elmenjen, hivd vissza, tartsd itt. Maradtam.

Három napig a kinok kinját álltam ki. Ha éppen nem volt munkám, odaálltam a pulthoz és ujra meg ujra végigéltem azt a buja csodát, miközben minden ajtónyitásra felkaptam a fejem: hátha ö az - aztán eljött. Valami fehér selymet szeretnék... menyasszonyi ruhának! - mondta, és elakadt a szavam. - Férjhezmegy? - Ha visznek! - És viszik? - Tölem, kérdezi? - nézett rám azzal a csodálatosan ennivalóan mosolygó szájával, amit azóta sem szüntem meg imádni. Mert mondanom sem kell, hogy elvettem feleségül, és kapaszkodjanak meg uraim: a feleségem ártatlan volt. Ezt nem a mundér becsületének védelmében mondom, hiszen mit számit az, hogy akit párjául választ az ember volt-e már mással, vagy sem. Fö, hogy passzoljon hozzánk, kedvünk legyen rá, és sose tudjunk feléje nézni vágyakozás nélkül. Egyébként is: aki érti egy kicsit a matematikát tudhatja: alig van több nö mint férfi; néhány szüztelenitéssel minden fickó eldicsekszik, és valamennyien érintetlen lányt vesznek feleségül. Akkor, hogy is van ez?

Sosem bántam meg, hogy elvettem azt a lányt, és ma már sok és nagy üzletünk van, de azt a régi boltot nem engedtem megbolygatni. Oda járunk nosztalgiázni. Mielött bármelyikük rásütné a feleségemre, hogy céda természetü nöszemély, hadd áruljak el valamit, amit én is csak a huszonötödik házassági évfordulónkon tudtam meg. Addig kötötte a titoktartás. Az a felejthetetlen özvegy, akit évekig boldogitottam és akinek annyi szépet és extázist köszönhetek, - mondta el neki, mit tegyen ha meg akar kaparintani. Távoli rokonságban voltak, ö látott néhányszor messziröl, szinte azonnal belémszeretett, de nem sok reménye volt rá hogy felfigyeljek rá, netán annyira, hogy én kezdeményezzek. Azért választotta azt az utat, amire az én kedves öreg barátnöm napokig beszélte rá, mig végül azt mondta: egy életem, egy halálom, megpróbálom. Még ma is belepirul, ha elnyiló ajkakkal rámnéz és azt kérdi: nem baj ha eltünök a pult alatt? De amint látják kell az a kis izgalom, a másság, ami megkülönbözteti két ember kapcsolatát a szokványostól és ami, - ha a fáradtságtól jártányi ereje is alig van - felvillanyozza, tettrekészteti és ujjászületik töle. Isten csodálatos teremtményei a nök. Alkalmazkodóbbak, sok mindenben okosabbak is nálunk: tudják hogyan érjenek célba, és mi balgák, azt hisszük, mi kapjuk ki öket a sok közül, mert olyan remekül csinálják, hogy elhitetik velünk: mi akartuk éppen öket, és meg is hagynak abban a tudatban, hogy az történik amit mi akarunk. Legalábbis az okosabbja. Szép családom van, aranyos gyermekeim, és ha valamelyik lányom egyszer reménytelenül szerelmes lesz, biztos vagyok benne, hogy neki már nem kell az én régi szeretöm tanácsát kikérnie, ott az anyja, aki tudni fogja mit mondjon neki, hogy behálózhassa, boldogithassa azt, akit érzése szerint az isten neki teremtett, de aki ügyet sem vet rá, mert sok a dolga, mert törekvö, mert késöbbre gondolja a családalapitást, vagy mert olyan félénk, hogy még meg sem nézte igazán azt, aki odavan érte. Az életben a szépség, vagyishogy kinek ki a szép, az leginkább az ételekhez hasonlitható. Nem mindenki van oda a kaviárért, az osztrigától sokan undort kapnak, de még a gurmanok is elismeröen csettintenek, ha olyan izre lelnek, amire - ha egyszer megkóstolhatnák - sokan áhitoznának.