Taszítalak, mert akarlak

A hódításnak sok módja van, attól függően, hogy kit akarunk elkápráztatni. Van aki a gyengéd, kedves, bókolós férfi előtt kapitulál, van akit a vissza utasítás, a nagyképűség izgat, és mindent elkövet, hogy behódolhasson. Az én férjem győzni akaró, soha fel nem adó típus, de én álltam a sarat, képes voltam hónapokon keresztül átnézni rajta, vagy olyan megjegyzéseket tenni rá, amik nekem jobban fájtak, mint neki. Együtt kezdtük az orvosi egyetemet, és én első látásra beleszerettem. Szerencsére elég félénk voltam ahhoz, hogy az első percben kimutassam mennyire elvarázsolt, milyen észvesztően macsósnak tartom, és esküdni mernék rá: képtelen lennék nélküle élni. Csak figyeltem, miközben próbáltam ott maradni a vonzáskörében ami nem volt nehéz, hiszen a bámulói, a baráti körömből kerültek ki, és sokuknak tudtam segíteni a tanulásban. Láttam hogy élvezi a bókokat, amelyekről csak én tudtam mennyire hazugak, hiszen a barátnőknek nincs titkuk egymás előtt, és lehetett bármily szép az én Mindenem, vannak lányok, akiket a külalakon kívül a skalpszám is izgat, és az a hitvallásuk: a férfiszépségekre legyen féltékeny más, annak a kertjébe jobb csak kóbor szukaként vendégeskedni. Talán ha én is beállok az udvartartásába, - mert sokszor voltam azon a ponton, hogy felfedem amit iránta érzek, de ma már tudom, ha megteszem, boldogtalan lettem volna egész életemben. Aztán jött egy este, amikor a táncolni vágyó lányok körülrajongták, csak én nem használtam ki a hölgyválaszt. - Szerinted nem tudok táncolni, hogy mindig mással járod? - kérdezte, amikor a párját oda kísérte az asztalunkhoz. - Nem! Túl merev vagyok nem hagyom, hogy vezessenek, pedig a táncban az irányítás, a férfi dolga. A jó férfitáncos botlábú növel is képes mozgásharmóniát létrehozni, de a beképzeltség nagy kerék kötő. - Szóval szerinted én beképzelt vagyok? - Magad is tudod, hogy szereted ha azt gajdolják, amit hinni akarsz. Pedig, akad rajtad jó pár dolog amivel nem kerülhetnél be a férfiisten szépségség verseny 64 - es keretébe sem. - Csak egyet mondj! - futotta el arcát a méreg pírja. - Görnyedten jársz, ami a magas termetüeknél nagy hiba, az arcodon sosincs nyugalom, az orrod kicsit nagy, a nyakad rövid, a hajad... - Hagyd abba! - kérte. - Azért nem esik jól mert tudod, hogy igazam van? - Na és ha azért? Nem elég ha az embernek kisebbségi érzése van, akkor még a fejére is olvassák?! Te élveznéd? - Nem tudom, de elviselném ha tudnám, hogy igazat mond, aki őszinte tükröm akar lenni. Aki a békára azt mondja aranyos állat az hazudik, mégis akad aki nem irtózik tőle, sőt. - Szóval szerinted én egy béka vagyok? - kérdezte idegesen, mire zavaromban cigarettáért nyúltam. Ellene vagyok a dohányzásnak, a bagószagú csókot nem mindenki csípi, és egészségtelen dolognak is tartom, de képtelen helyzetekben az ember képtelen dolgokat művel. Gyújtó nem volt nálam, de ő odadobta elém az övét. - Úgy megsértődtél, hogy tüzet sem adsz? - Minek? Sosem szívod le, vagyis a vak is látja: csak divatból cigizel. Nem kell a tűz? - kérdezte ártatlanul. - Nem! Tőled az sem kell! Tőled semmi sem kell, mondtam körbenézve. - Keresel valakit? - kérdezte. - Nem, csak várom, hogy visszajöjjön valaki, aki hazavisz. - Leülhetek? - kérdezte, és ha hosszabban nézek rá, észrevehettem volna: valami megfordult benne, fejre állt az értékrendje, kivilágosodott a tudata, vagy isten tudja mi az, amikor valakit hirtelen megcsap a szerelem szele. - Nem! - mondtam. Nem túl élvezetes veled egy asztalnál ülni amikor férfiként nem vagy a zsánerem, társaságnak pedig... - Szóval szerinted málé is vagyok? - sziszegte és attól féltem: otthagy. - Sokféle untatás létezik. Te eszes ember vagy, bizonyítványod is van róla. Orvos leszel, ami nem kis vállalás, de előre sajnálom a betegeidet. - Miért? - kérdezte, dühében felnevetve. - Mert ők nem fognak bókolni neked, nem kenegetnek olajjal, legalábbis megelőlegezve a hálát, amit a gyógyításukkal kell kiérdemelned. A nőkkel könnyü dolgod van, ők hódítani akarnak, de a betegágy mellett neked kell szavakat találnod: vigasztalásra, reménykeltésre, kitartásra biztatót, és... - Jó orvos leszek! - jelentette ki keményen. - Tudom! Nincs aki jobban hinné nálam, de aki hivatásnak tekinti a gyógyítást, annak azt kell előtérbe helyeznie, le kell tudni mondani a magán élet vadhajtásairól, de aki ennyire hozzászokott ahhoz, hogy körülötte forog a világ, annak elég nehéz. - Majd kiválasztok egyet, aki akkor is körberajong, ha már feleségül veszem. - Olyat nehezen találsz! - vágtam rá. - Tévedsz! Azt hiszem már tudom is, ki lesz az! - mondta, és elnézést kért. Egyedül maradtam, és úgy éreztem: vége! Elrontottam mindent, a visszájára fordulhat az, amit valami belső hang súgott, mert tudtam - ha beállok a hódolói sorába sosem vesz komolyan, nem figyel rám, nem lát belém, nem izgatom. Pár perc múlva visszajött. - Haza kísérhetlek? - kérdezte kicsit zavartan, és - bár szívem szerint - felpattantam volna, pár pillanatig méláztam. Amíg a kijáratig értünk sokan megkérdezték hova megy, miért nem marad? A házunk előtt köszöntem neki, és megfordultam, de ő utánam szólt. - A számon is találtál hibát? Megtorpantam. - A szád szépen ívelt, érzéki, bolond aki nem csókol bele, ha teheti. - Akkor mire vársz? - nézett rám furcsán fénylő szemmel. - Én nem csókolózom parancsszóra, vagy heccböl - mondtam elbizonytalanodva. - És szerelemből? - lépett mellém. - Abból igen, de még nem voltam szerelmes - pirultam bele a hazugságba. - És belém nem is leszel, mert görnyedten járok, mert nagy az orrom... - Ami mind nagyon jól áll neked vágtam közbe, elcsukló hangon, de még nem kapituláltam, mert tudtam: amit mond, azt diktálhatja a sértettsége, a hiusága, bármi. - Sosem találkoztam, még olyan kegyetlenül őszinte lánnyal, amilyen te vagy. Sosem kínáltam még senkinek a csókom, és vissza utasítasz? - nézett rám térd remegtetö tekintettel. - Inkább azt kérem, halasszuk el. Aludj jól. - Te is! - mondta és otthagytam, mert attól féltem a következő másodpercben a karjába omlok, és bevallom neki: senki nincs, nem is volt a bűvkörében, aki olyan őszintén, minden fenntartás nélkül imádná mint én. Nem fordult vissza. Alig feküdtem le, csörgött a telefon. - Miért nem csókoltál meg? - kérdezte nagyon szomorúan. - Mert szeretlek... megörülök érted, mióta először megláttalak! - Akkor meg?! - Nekem nemcsak a csókod, a közelséged kell, hanem a szíved is, mert én minden porcikámat átengedném neked, ha igazán akarnád. - Akarom... akarom... akarom - mondta egyre hangosabban, és sorolta, mint aki nem bír magával: - Milyen szamár voltam, mennyire vak?! Ott voltál a közelemben, és nem vettem észre a sok kavicstól a drágakövet. Sokszor kaptam magamon a tekinteted, de sosem vettél igazán férfiszámba, csak ott voltál, ha kellettél, ha valami bántott, vagy valamit nem értettem, és eleinte mennyi mindent nem értettem, ami neked természetes volt. - Nem csoda, én orvos családban nőttem fel, nagyobb előnnyel indultam, mint te - szabadkoztam. - Talán azért is volt mindig kisebbségi érzésem melletted. Attól tartottam egyszer csak terhessé válik egy folyton érdeklődő medikus, akinek nem volt orvos az apja, hátrányos helyzetből indult, és ráadásul görnyedten... Nem bírtam tovább. - Hallgass édes, az ellenkezőjét soroltam mindennek, csak, mert egy belső hang azt súgta, ha nem tűnök ki valamivel a többi közül, sosem veszed észre, hogy minden porcikámmal érted égek, hogy életre szólóan, halálomig szeretni foglak.

Egy hete vettük át a diplomát, tegnap volt az esküvőnk. Érzem hogy legalább úgy szeret, ahogy én öt. Remek orvos lesz. Ha eszembe jut, mi történik, ha nem lázadok fel, ha nem úgy akarom magam a nyakába varrni, ahogy végül is megtettem, ha nem sorolom el a sok - dac szülte - szót, ha nem keltem fel a figyelmét? Viselkedésem meghökkentően hatott rá, de rádöbbentette: tudat alatt is lehet szeretni. Sokszor ösztönzés kell, hogy ki merjük mondani: amit érzünk. Manapság kevés nő venné a szerelem igaz jelének, ha a férfi azt kéri: legyen igazi a nászéjszaka. Ö úgy akarta, és miért ne higgyem el: sírig büszke lesz rá, hogy ő volt az első az életemben, és amit kihozott - érte égő testemből, azt az évek során fokozni fogja, s olyan szeretővé formál, akihez bűn lenne hűtlennek lenni, amilyenné száz nöböl sem gyúrhatta volna össze az igazit.